Táborfalva Községi Sportegyesület

Viszontagságos, de sikerekkel teli fél esztendő áll mögöttünk. Vezetjük a III. osztály Keleti csoportját, pontelőnnyel várjuk a tavaszt, de nem adták olcsón ezt a részsikert.

A nyári rajtra 20 fő állt rendelkezésemre, a távozókat részben sikerült pótolni, nyugodtan vártam a kezdést. Jól indult minden, az első három mérkőzésünkön magabiztosan győztünk, majd jött a szeptember, a határon kialakult helyzet miatt több játékosomnak bizonytalanná vált a szereplése. Ere jött még rá, hogy volt, aki megsérült, külföldre ment dolgozni, abbahagyta a futballt, vagy "eltűnt". Sajnos a hiányzások az edzéseken is meglátszódtak, a szolgálatok ezt is komolyan befolyásolták. A negyedik mérkőzésünkön, a Nagykőrös elleni rangadón már cserénk sem volt, innentől már örültem, ha le tudott valaki ülni a padra, időnként Gombár Ferenc segített ki minket az öregfiúkból. Minden játéknap délelőttjén azon idegeskedtem, vajon ma kire tudok majd számítani. Ettől függetlenül azért a győzelmek jöttek, csak a Nagykőrös és az Újszilvás ellen vallottunk kudarcot, de ott nagyot. 

Nem mindig nyújtottunk szép futballt, de eredményességben stabilak tudtunk maradni, úgy, hogy a felállásunkon állandóan változtatni kellett a fent említett okok miatt. A srácok zöme megértette, hogy ebben a helyzetben csak alázattal lehet sikert elérni, a küzdeni akarással ritkán voltak gondjaink, inkább a koncentráció nem volt mindig tökéletes. A Ceglédbercel elleni mérkőzésünkön emberhátrányban kellett megőriznünk az egy gólos előnyünket bő húsz percen át, hihetetlen küzdeni akarásról tettek tanúbizonyságot a fiúk. Ez csapatszellem nélkül nem valósulhatott volna meg, ezen a mérkőzésen váltunk „igazi” csapattá. Azok, akik ezt a szellemiséget nem tudták magukévá tenni, azok most is lemorzsolódtak, ahogy az edzőségem idején is voltak így még néhányan. Lehetnek, sőt kellenek egyéniségek egy csapatba, hiszen ők adják időnként azt a pluszt, ami egy mérkőzés megnyeréséhez szükséges, de ők sem válhatnak egyénieskedővé. Szerencsére ez nálunk egészséges szinten van, remélem így is marad.

A kapuban Máté Róbert kimagasló teljesítményt nyújtott, több mérkőzésen is bravúrosan védett, az utolsó játéknapon büntetőt is hárított. A védelem a két vesztes mérkőzéstől eltekintve masszív volt, pedig a felállás itt is folyamatosan változott. Deák Ferenc jelenléte a védelem közepén magabiztos pont, az ő játéka meghatározó, a szélső védőink – Szabó Ödön, Tóth Martin, Keserű Imre – megbízható játékot nyújtottak a kiélezett mérkőzéseken is, Szőrös László csupán egy mérkőzésen szerepelt. A középpálya tengelyében többen osztoztak általában a három helyen. Bán Norbert ebben a szezonban a gólpasszokkal jeleskedett, Németh Attila és Terebes Attila a védőmunkájuk mellett értékes gólokkal, Revák Sándor a rutinjával, Bagyinszki Lóránt a gyorsaságával vált hasznára a csapatnak. A széleken Lambisi Cristian munkabírásával tűnt ki, Szénási Pál és Petrik József a támadásoknál volt hatékony. A támadóink termékenyek voltak, Tarnóczki Tibor (19), Volentér Dávid (9), Doricsák István (7) góllal zárta az őszt, amely kiváló teljesítmény mindhármuktól. Gombár Ferenc a rutinjával segített minket az utolsó néhány mérkőzésen, Csordás Zsolt sajnos súlyos sérülést szenvedett, Halupka Gergő szintén komoly sérülést szedett össze, nekik mielőbbi felépülést kívánok.

Azt mindenképpen hozzá szeretném fűzni, hogy tavasszal, sokkal több munkát kell elvégeznünk, mert a riválisaink biztos elénk akarnak kerülni, amit mi nem fogunk hagyni. Szeretnénk megerősíteni néhány játékossal a csapatot, még egyszer nem kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy elfogyunk.

A szezon végén lezártuk ezt az őszt egy vacsorával, köszönjük a szurkolóinknak a folyamatos biztatást, remélem, kitartanak mellettünk a tavasszal is.

Egy mulasztásomat is pótoltuk ezen az estén, sajnos a nyári szezonzáró alkalmával elmaradt a Táborfalva KSE elnökének, Gombár Ferencnek egész éves munkájának elismerése egy jelképes ajándékkal. Ezt a hibámat igyekeztünk most a játékosokkal, és Marton Tamással közösen pótolni egy eredeti AC Milan mezzel, hiszen sokan nem tudják, mennyi munka, értékes szabadidő és lemondás jár egy ilyen egyesület vezetésével. Már több, mint tíz éve irányítja a focit Táborfalván, ez alatt több érmet - köztük aranyakat is - szereztek a csapataink, pénzügyileg stabilan, áttekinthetően vezeti a klubot. A pályázatokon aktívan részt veszünk, szinte minden évre jut valamilyen fejlesztés, beruházás, eszközbeszerzés, amelynek adminisztratív részének zömét ő végzi el. Egyesületünk 6 korosztályának, több, mint 100 labdarúgójának a logisztikáját heti szinten koordinálni kell, közel tíz hónapon keresztül. Azért tartottam fontosnak, hogy ezt elmondjam, mert sokaknak fogalmuk sincs, mennyi teendő van egy futballklubnál.

Ezúton szeretném megköszönni a Táborfalva KSE nevében valamennyi labdarúgónknak, edzőnknek, vezetőnknek és szurkolónknak az egész éves kitartó munkát, biztatást.

Külön köszönetet szeretnénk mondani Táborfalva Nagyközség Önkormányzatának, a Richlik Trans Kft-nek, az Aprajafalva Bt-nek és Halupka Miklósnak az egyesületünknek nyújtott támogatásukért.

Nyugodt, békés, meghitt Karácsonyt és sikerekkel teli újesztendőt kívánunk!

Hajrá Falva!